A veszteség – ha tetszik, ha nem – természetes része az életünknek. Mindannyian átéljük időről időre, ám az élményeink nagyon különbözőek lehetnek. Ha ismerjük, tudjuk ezt, valamint tisztában vagyunk az okokkal is, könnyebben tudjuk elfogadni azt a tényt, hogy mindenkiből mást vált ki a gyász.
Az érzelmek kálváriája vár
“Ahányan vagyunk, annyifélék.” – tartja a mondás, és valóban: a gyász minden emberben teljesen egyedi módon zajlik le. Az viszont azonos mindenkiben, hogy érzelmi szempontból komoly megterhelést jelent. Szerencsére akár ki sem kell tennünk a lábunkat a négy fal közül ahhoz, hogy segítséget kérhessünk a feldolgozáshoz, hiszen az OnlinePszichológusnak köszönhetően az interneten keresztül is igénybe vehetünk pszichoterápiát.
Előfordulhat, hogy azzal a problémával szembesülünk, hogy nem tudjuk egymásnak megfelelően megmutatni, átadni az érzéseinket, ez pedig megnehezíti azt, hogy túl tudjunk lépni a gyászon.
Időnként a gond elsősorban az, hogy annyira másképp viszonyulnak az egyes családtagok a veszteséghez, hogy mindez oda vezet, hogy úgy érzik, nem értik meg őket, és egyedül kell megbirkózniuk vele, magukra maradtak. Mindez egy családi krízisben tetőzhet, ami még tovább nehezíti az amúgy sem könnyű helyzetet.
Ha a veszteség öngyilkosság miatt következett be, még nehezebb a szituáció
Ez ugyanis annak ellenére, hogy sajnos sokakat érint, még ma is olyan témának számít, amiről nem szabad, nem illik beszélni. Mintha egy olyan betegsége lenne a családnak, akik ezzel a tragédiával szembesültek, amiről hallgatni kell. Ez azonban még súlyosabbá teszi a helyzetet, és szinte teljesen ellehetetleníti a feldolgozást.
Azzal sokan tisztában vannak ugyanis, hogy a nem optimális családi kapcsolatok, az azok révén kapható támogatás és stabilitás nélkül nagyobb a kockázat, ezért akár hibáztathatják is a rokonokat. A gyászfolyamat önmagában sem egyszerű történet, hát még akkor, ha elszigetelődünk vele, és így nem kapunk teret ahhoz, hogy fel tudjuk dolgozni.
Az egyébként is nehéz érzések, a sokk, a tehetetlenség érzése, illetve az érzelmi instabilitás mellé még olyanok is társulnak, mint a saját magunk vagy egymás felelőssé tétele, valamint a lelkiismeretfurdalás.
A családtagok nyújthatnak támogatást egymásnak
A családnak is vannak rá jellemző megküzdési mechanizmusai, ami meg fogja határozni azt is, hogy egy krízishelyzetből hogyan tudnak kilábalni. Amennyiben tudunk értő figyelmet, együttérzést, támogatást nyújtani egymásnak, akkor együttesen könnyebben elviselhetjük a terheket.
A külső, szakértő segítség ebben az esetben mégis nélkülözhetetlennek bizonyulhat, egyszerűen azért, mert azoknak, akiknek ezzel a traumával kell tovább folytatniuk az életüket, számos következménnyel járhat a későbbiekben egy elakadás.
Ne féljünk hát támogatást kérni, hogy képesek legyünk normálisan folytatni az életünket, és megőrizzük a családunk egységét, összetartását is, amely minden tagja számára egyformán fontos.